A szenvedés felejthetetlensége - Betegség és életút összefüggései

A szenvedés felejthetetlensége - Betegség és életút- avagy választható-e a szenvedés?
A miazmatikus lenyomatok, betegségmintázatok homeopátiás feldolgozása
„Mintha azt mondaná, senki sem lép ki a maga miazmájából. Ez jelenti a szenvedést, de az ember ragaszkodik hozzá. Megszokta, jól van vele. Valami szenvedés csak kell az embernek, hogy otthon érezze magát ezen a földön. A hozott szenvedés közösséget teremt. Így nincs egyedül az ember.”
Ne tévessze meg az Olvasót a provokatív címválasztás. Az első kötet (A felejtés lehetetlensége) után a második kötet címével (A szenvedés felejthetetlensége) nem a reménytelenséget akarta a szerző, Bóna László túlszárnyalni. Sőt, a szerző, ha tehetné, bőszen a szerkesztőre mutatna, jelezve, hogy ő ugyan semmit nem akart, egyszerűen rá lett beszélve, meg lett győzve, hogy nincs remény. Éppen ez a szerzői magatartás jellemzi a könyvet: látni hagyni és kibírni elődeink ránk mért szenvedését, amellyel alaposan összekócolták az életünket. Ennek az elfogadása, a szenvedésre való ránézés elszánt gesztusa katartikus erejű, és az egyetlen lehetőség arra, hogy túllépve a családi betegségmintázatokon, alkotó és kreatív életet élhessünk.
„Aki húzza az ágyba menés idejét, az életet akarja kicsit kitolni.”
A kötetben részletesen bemutatott homeopátiás szerek:
Carcinosinum, Anacardium, Phytolacca, Hydrastis, Viola odorata, Conium maculatum, Chelidonium majus, Hippocampus kuda, Linum catharticum, Thlaspi bursa pastoris