Általános embertan mint a pedagógia alapja

 
Általános embertan mint a pedagógia alapja
 
„Általános embertan” – ezt a címet adta Rudolf Steiner az első pedagógiai előadás-sorozatának, amelyet az újonnan megalapítandó stuttgarti Szabad Waldorf Iskola tanárai számára tartott, minthogy az ember-lény minden oldalú ismeretére – nem csak a földi, hanem a rejtett lelki és szellemi emberére is – építi fel a nevelés művészetét.
 
„A Waldorf-iskola gyakorlati bizonyítéka lesz az antropozófiai világszemlélet átütő erejének. Az egység iskolája lesz abban az értelemben, hogy csak arra van tekintettel, hogy úgy neveljen és tanítson, ahogy azt az ember, az ember teljes lénye megköveteli. Mindent e cél szolgálatába kell állítanunk.
…
Tudatában kell lennünk nagy feladatunknak. Nem lehetünk pusztán pedagógusok, hanem kultúrembereknek kell lennünk a szó legnemesebb, legszebb értelmében. Eleven érdeklődést kell tanúsítanunk minden iránt, ami manapság történik korunkban, máskülönben rossz tanárai leszünk ennek az iskolának. Nem szabad pusztán specifikus feladatainkba elmélyülnünk. Csak akkor leszünk jó tanárok, ha elevenen érdeklődünk minden iránt, ami a világban történik. A világ felé forduló érdeklődésből kell kialakítanunk azt a lelkesedést, amelyre szükségünk van az iskola- és saját munkánk elvégzése érdekében. Ehhez szükség van a szellem rugalmasságára, valamint arra, hogy feladatunkat odaadással végezzük. Csak abból teremthetjük meg a ma elérhetőt, ha érdeklődéssel fordulunk először is korunk nagy szükségletei, másodszor pedig korunk nagy feladatai felé, melyek közül egyiket sem tudjuk eléggé nagynak elképzelni.”