Ars Natuea - Tanulmányok, esszék, előadások, ember és környezetének kapcsolatáról

Ember és természet kapcsolatának mély megértéséhez a természet-fogalom tökéletesítése és az emberi civilizáció lényegi princípiumainak feltárása nélkülözhetetlen a jelenkori ember számára. E vonatkozásokban – az ökológiát előtérbe helyezve – az Ars Naturae folyóirat első és második száma a megismerés és cselekvés lehetőségeinek széles spektrumát mutatja be.

Az Ars Naturae latin szókapcsolat azt jelenti, a „természet művészete”, amellyel elsősorban a természet működési módjára szeretnénk utalni, „természeten” pedig – egyszersmind felelevenítve a szó antik és középkori jelentését – sokkal inkább az élőlények, a dolgok, a világ lényegét és esszenciáját értjük, semmint az érzékszerveinkkel érzékelhető „valóságot”. Meister Eckhart mondja: „minden tükörre vetülő arc, akarva-akaratlanul megjelenik a tükörben, de természete nem jelenik meg a látható tükörképben: csupán a száj, az orr, a szervek, csak az arcvonások láthatók a tükörben. […] A külső megjelenésem nem azonos természetemmel, azok csak a természet akcidenciái…”
 *

„A Föld vérzik, a természeti környezet pedig példa nélkül álló módon szenved az ember támadásaitól. A probléma már túl nyilvánvaló ahhoz, hogy tagadni lehessen, javasolt megoldásokban ugyan nincs hiány, de többségük elégtelen. A Földet nem gyógyítja meg valamiféle társadalmi újjászervezés vagy változtatás a technológiában, amely nem képes a természet világát másként kezelni, mint merő kvantitást, amellyel ügyesen kell gazdálkodni az emberi igények kielégítésére, legyenek azok valósak vagy csupán kitaláltak. Minden ilyen jellegű intézkedés kozmetikázás csupán, amely szükségképpen felületi kezelést jelent.
Amire szükség van, az a természet szakrális valóságként való újrafelfedezése és az ember újjászületése a szent őrzőjeként, ami magával vonja annak az emberről és természetről alkotott képnek a halálát, amelyből a modernizmus és a későbbi fejlemények megszülettek. Ez egyáltalán nem »egy új ember feltalálását« jelenti, amint azt egyesek állították, hanem inkább az igazi ember újbóli felszínre hozatalát, ama pontifikális, hídverő emberét, akinek valóságát még mindig magunkban hordozzuk. Nem jelenti a természet egyfajta szakrális szemléletének feltalálását sem, mintha az ember képes volna feltalálni a szentséget, hanem inkább a tradicionális kozmológiák és a történelemből ismert különféle vallások természetre vonatkozó nézeteinek újbóli megfogalmazását és kifejezésre juttatását. Legfőképpen azonban a természeti rend religionális felfogásának komolyan vételét jelenti, olyan tudásként, amely megfelel a kozmikus valóság eleven aspektusának és nem pusztán szubjektív találgatás vagy történelmi konstrukció. Meg kell történnie az intellektuális tájkép radikális átformálásának, hogy komolyan tudjuk venni a természetre vonatkozó ilyen jellegű tudást, ami azt is jelenti, hogy a modern tudomány felfedezéseit csak a saját filozófiai feltételei, ismeretelmélete és történelmi kibontakozása által behatárolt körben fogadjuk el, teljes mértékben elutasítván totalitárius követeléseit a természet tudományaként. Ez megköveteli egy olyan természetre vonatkozó tudomány újrafelfedezését, amely a természeti objektumok létezésével foglalkozik, a Léthez való viszonyukat, szubtilisabb és durvább aspektusaikat, a kozmosz többi részéhez és hozzánk kötődő belső és kölcsönös összefüggéseiket, szimbolikus jelentőségüket, valamint a minden létező Isteni Eredetéhez vezető magasabb létsíkokkal való kapcsolatukat vizsgálva.”
Prof. Seyyed Hossein Nasr
„A természet nem csak Isten lábnyoma, nem csak – miként a misztikusok mondják – az Istenhez vezető út. A külső természet egy olyan út, amely önnön bensejébe is elvezet. Aki érzi, amint a színméz megégeti nyelvét, az valamit megízlelt titokzatos mélységéből. […] Az ember csak azután, hogy a természet felszínéről eljutott annak bensejébe, éri el a szellemi kibontakozás ama fokát, hogy képes – legalábbis bizonyos mértékben – a külső természetet lerázni magáról, így tehát az eszközök világán, a gazdaságon felülemelkedni. […] Ősi bölcsesség, miszerint a természet mindig a kegyelem előfeltétele. Az ember képtelen arra, hogy a természetet átugorja. Ahhoz, hogy eljusson a természetfelettihez, előbb keresztül kell hatolnia a természeten.”

Ars Naturae

II. Ember és természet

Hamvas Béla: A halhatatlanság híradása

Hans Bach: Természetfelfogás és természethez való viszony az idők folyamán

Seyyed Hossein Nasr: A természet spirituális jelentése

Harry Oldmeadow: "Keze művét hirdeti az égbolt"

Othmar Spann: Az ember együttélése a természettel

Seyyed Hossein Nasr: Vallás és a természeti rend

Ananda Kentish Coomaraswamy: A Tenger

III. Ökológiai válság és civilizáció

Lord Northbourne: A civilizáció fennmaradása

Rutilio Sermonti: Összebékíthető-e az aktuális fejlődésmodell a környezettel?

Friedrich Romig: Itt a végünk?

Rutilio Sermonti: Az ember, a környezete és önmaga

Rodney Blackhirst: Az automobil diabolikus szimbolikája

Hamvas Béla: Őskori és újkori kultúra

Seyyed Hossein Nasr: Vallás és a környezeti válság

Walter Becher: Ökológia és univerzalizmus Othmar Spann szellemében

Othmar Spann: A gazdaság átka és áldása a különböző közgazdasági tanok megítélése szerint

Sophie Latour: Assisi Szent Ferenc munkaéthosza és természethez való viszonya

Ananda Kentish Coomaraswamy: Mi a civilizáció?

IV. Környezeti nevelés

Marian Heitger: Iskola, gazdaság, társadalom

Kotogán Róbert: A magyar közoktatás körülményei, helyzete, szemléleti megközelítései

Koncz Zsuzsa: A Gyermekkor Kertje

Simonyi Gyula: Remetenap és természetmisztika a táborokban

Horváth Róbert: Tradíció és ökológia

Hamvas Béla: Metapoiészisz

V. E számunk szerzőiről

E számunk szerzőiről

VI. Melléklet

Versek

Tradicionális természetszemlélet